Főoldal Alapszabály Tisztviselők Archívum Dokumentumok Kapcsolat
Ma 2019. szeptember 15. Enikő és Melitta nap van.
KezdőlapArchívum :: Hír archívum
2018. március 23. (péntek) 18:24Az egészség helyett a pálinkafőzés a nemzeti ügy

Rékassy Balázs szerint fontos az esélyegyenlőség megtartása, illetve megteremtése a leszakadó rétegek számára.

Hüledeztek az orvosok, amikor meghallották: az egészségügyről az állam pozitív híreket akar látni, a főigazgatóknak új feladatként ilyeneket kell prezentálniuk. A betegek szintén nem értik, mivel kellene elégedettnek lenniük. A realitásokról Rékassy Balázs orvost, egészségügyi szakközgazdász-menedzsert a pálinkafőzés nemzeti mítoszát ellenző szakembert kérdezte a Magyar Nemzet.

– Nemrég vert fel nagy port az az értesülés, amely szerint a kórházi vezetőknek hetente két róluk szóló, a médiában megjelent pozitív hírt kell küldeniük a „központba". Van ennek bármilyen realitása?

– Messzebbről közelíteném meg ezt a kérdést. Az elmúlt évtizedekben egyik kormány sem mert hozzányúlni az egészségügyhöz. Ez a rendszer rendkívül komplex, sokfaktoros, ugyanakkor egy jóléti társadalomnak alapvető feladata a közfinanszírozott egészségügy fenntartása, a szociális háló biztosítása. Magyarországon – különösen a 2008-as válság óta – az egészségügyi közkiadások mértéke jelentősen csökkent. A fejlett uniós országok átlagának kevesebb mint 40 százalékát költjük közpénzből egészségügyre. Más összehasonlításban: míg mi a GDP-nk kevesebb mint öt százalékát fordítjuk közfinanszírozott egészségügyre, az uniós országok egészségügyi közkiadásai meghaladják GDP-jük 7-8 százalékát.

 Ki lehet emelni valamelyik országot?
– Hozzám a skandináv szociális-demokratikus modell áll közel: azt gondolom, fontos az esélyegyenlőség megtartása, illetve megteremtése a leszakadó rétegek számára. Ebben az oktatásnak, a szociális hálónak, a lakhatásnak és az egészségügynek is kiemelt szerepe van. Másrészt a közgazdászok sokat vitatkoznak azon, hogy az egészségügy termelő vagy nem termelő ágazat-e, de az biztos, hogy közvetve mindenképpen beleszól az ország teljesítőképességébe. Azt gondolom, Magyarországon a lakosság egészsége már olyan állapotban van, amely hozzájárul ahhoz, hogy az ország rosszabbul teljesít. Gyengébb az emberek teljesítőképessége amiatt, mert korábban, idő előtt megbetegszenek, másrészt nagy a társadalmi különbségek okozta eltérés. Nem engedhető meg, hogy valaki férfiként tizenhárom évvel rövidebb ideig élhessen egészségben, csak mert az ország egyik szegény falujába születik, és nem Buda egyik előkelő kerületébe. De mi is hibásak vagyunk, nem csak a vezetőink, érkezzenek bármely oldalról is. Nem foglalkozunk a prevencióval, nem teszünk meg mindent az egészségünk megőrzéséért, nem járunk szűrésekre sem.

– Mennyire lenne szükség az alapellátás átalakítására?
– A háziorvosi pálya sajnos soha nem volt vonzó, pedig fontos és klassz szakmai lehetőség. Azok az idők viszont elmúltak, amikor a háziorvoslás abból áll, hogy van egyetlen nővér, egy háziorvos, egy fonendoszkóp és egy spatula. Ma már az egészségügy is teammunka, csak csapatban lehet érvényesülni. Ráadásul tudjuk, hogy 250 felnőttháziorvosi praxis betöltetlen, a szakma elöregszik, a többség 60 év feletti. Ez nem fenntartható. Jómagam rövid távon a praxisközösségekben, hosszú távon a csoportpraxisokban hiszek. Sok évvel ezelőtt volt szerencsém ahhoz, hogy angliai alapellátási praxisban háziorvos mellett tanuljak. Ott 5-6 orvos mellett nem 5-6 nővér volt, hanem összesen 15-20 egészségügyi dolgozó, köztük diétás nővér, gyógytornász, diplomás prevenciós nővér, ellátásszervező és házi ápoló is. Egy orvosnak nem kellett olyan feladatokat végezni, ami nem orvosi munka. Például a krónikus betegek követését sok esetben sokkal jobban végzi egy szakképzett diplomás nővér. A doktorok válláról ily módon sok munkát le lehet venni.

– Mi a helyzet a várólistákkal?
– Egy jó nevű gerincsebész barátom szokta mesélni, hogy náluk közel kétéves várólisták vannak. Sok olyan betege van, aki aktív kereső, ha pedig időben műtenék, az is maradna, viszont miután vár két évet, megszokja, hogy ő passzív eltartott, amikor pedig felhívják, hogy mehet a műtétre, lemondja arra hivatkozva: úgysem tudna visszailleszkedni a munka világában. Ez a várólisták egyik oldala. Van ugyanakkor másik is: tényleg nem jár minden azonnal és ingyen. Például azok a problémák, amelyek miatt csípőműtétre, térdprotézisre vagy szürkehályog-műtétre van szükség, nem azonnal, hanem sok év alatt alakulnak ki. Közben lehet, hogy az érintetteknek fájdalmaik vannak, de a rendszernek akkor sem lehet végeláthatatlan kapacitása.

– Azért nem engedem el anélkül, hogy mondjon legalább egy jó hírt az egészségügyből.
– Múltkor meglátogattam egy kedves háziorvos barátomat, és láttam, hogyan beszél a betegeivel: emberségesen, megértőn, megnyugtatón, miközben szakmailag rögtön járt az agya a különböző lehetséges okokon, betegségeken. Valóban érdeklik a betegei. Pedig legalább 20 év rutin, és mindennapos munka áll mögötte, mégsem kiégett és fásult, hanem energikus és odaadó. Vannak még ilyenek a tapasztaltak között is, és vannak ilyen fiatalok is, akik emberséget is akarnak adni a pácienseiknek. Ezért érdemes tennünk azért, hogy a mai fiatal orvosok már egy olyan egészségügyben dolgozhassanak, ami jó a betegnek, jó az orvosnak és jó az egészségügyi menedzsernek, mert közös a sikerélményük. Ami a gyógyult és elégedett páciens.

A teljes interjú az mno.hu portálon is olvasható.

Vissza
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Erzsébet utalvány
 
Lemondó nyilatkozat

NilNocere.hu

banner

banner