Főoldal Alapszabály Tisztviselők Archívum Dokumentumok Kapcsolat
Ma 2019. április 26. Ervin nap van.
KezdőlapArchívum :: Hír archívum
2019. január 7. (hétfő) 13:06Levélváltás Dr. Kincses Gyulával

A levelet a megszületett és Kincses dr-nak megküldött válasszal egyetemben szöveghűen közöljük.

Dr. Kincses Gyula a MOK működését is taglaló írásával kereste meg Szerkesztőségünket. A téma fontos, és egyben a nyilvánosságra is tartozó. Ezért azt a MOK elnöksége részletesen tárgyalta. A levelet a megszületett és Kincses dr-nak megküldött válasszal egyetemben szöveghűen közöljük.


Tisztelt Szerkesztőség!

 

Az orvostársadalom ügyeinek jobbra fordításának reményében küldöm a Kiegészített diagnózis és valós terápia című írásomat.

 

Üdvözlettel,

 

Kincses Gyula

egészségpolitológus

 

Kiegészített diagnózis és valós terápia

Fontos dolog, hogy a Magyar Orvosi Kamara időről időre értéknyilatkozatot tesz. Ugyan­akkor a MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY 2018: Diagnózis és terápia című legutóbbi elaborátum bennem alapvető hiányérzeteket kelt. A MOK által felsorolt diagnózisok helyesek, de korántsem írják le teljeskörűen az egészségügy betegségeita terápiás javaslatok pedig kifejezetten inszufficiensek. Nem lehet, és nem szabad megkerülni azt a tényt, hogy az orvostársadalom szempontjából (merthogy a MOK az orvosok szerve­zete) talán a legfontosabb tünet a társadalmi megbecsülés, a hivatásrend társadalmi presztízsének folyamatos és érzékeny vesztése. Ez az oka annak, hogy a fiatalok számára már kevésbé vonzó a szakma, és több kutatás számol be arról, hogy az orvos-elvándorlás egyik fő motivátora a megbecsültség hiánya. A MOK-nak alapvető feladata lenne ennek a folya­matnak a visszafordítása, az orvostársadalom méltó közbecsületének visszaszer­zése. Az orvosi hivatás presztízs-vesztése nemcsak az egészségügy dolgozókat sújtja, mert az eredményes gyógyításnak feltétele a gyógyítókba vetett hit és bizalom.

A presztízsvesztésnek számtalan oka van. Az első a társadalom általános értékválsága. Ma a fő értékmérő a vagyon és a jövedelem, és nem a társadalmi hasznosság, tudás. A társadalom értékítéletét jól jelzi, hogy a foglalkozások jövedelmi rangsorában hol he­lyezkednek el az egészségügy dolgozói. A kormányzat sem gazdasági döntéseiben, sem gyakorlati prioritásaiban, sem értéknyilat­kozataiban nem fejezik ki az ágazat fontossá­gát, sőt: az ÁSZ pazarlással vádolva szégyen­padra ülteti az egészségügyet. Mindez rossz üzenet a társadalomnak, deklaráltan egy nem humán érték alapú értékhierarchiát üzen, amit nem szabad elfogadnunk

A második fontos ok az értékvesztésben az alulfinanszírozottság. A megbecsülés vissza­szerzésének része, – szükséges, de nem elégséges feltétele – a tisztességes és etikus, a betegbiztonságot garantáló működését biztosító finanszírozás. El kell érnünk, hogy olyan szakmai és finanszírozási körülmények között dolgozhassunk, ami lehetővé teszi a meg­becsülést kivívó munkátEhhez minimálisan az alábbiakat kell követelnünk:

  • Kiszámítható, az átlagos bérnövekedést 10 éven át mindig meghaladó jövede­lemnövekedést fedező állami intézményi finanszírozás
  • Az innovációkövető minimumfeltételek betarthatóságát biztosító finanszírozás
  • Kiszámítható, biztonságos működést szavatoló szakmai-jogi környezetet, betart­ható szakmai szabályokat (incl. a hálapénz-kérdés komplex és valós rendezése)
  • Ágazati nyugdíj- és egészségpénztár létrehozását, kiemelt állami támogatással vagy ágazati adókedvezménnyel. Az ágazati nyugdíjpénztár a feltétele annak, hogy egy orvos is nyugdíjba mehessen érdemi életminőség-vesztés nélkül.

A harmadik ok a hálapénzrendszer továbbélése.

Az orvostársadalom alapvető érdeke a belső hierarchikus viszonyokat fenntartó, az orvosok társadalmi megítélését erősen rontó, az ellátórendszer modernizálását és ésszerűsítését megnehezítő hálapénz-rendszer felszámolása. A MOK jelenlegi vezetése általában bérkérdésre egyszerűsíti a hálapénz kérdését. Ez alapvetően téves, mert a megfelelő jövedelem csak előfeltétele, de nem megoldása a hálapénznek. (Ugye közös tapasztalá­sunk, hogy a hálapénz egyre nagyobb hányada azok zsebében koncentrálódik, akik más csatornákon is a legmagasabb jövedelemmel bírnak az egészségügyben.) 
A MOK-nak a végsőkig elmenve követelnie kell a hálapénzrendszer felszámolását lehe­tővé tevő pénzügyi és jogi-szabályozási keretek kialakítását. A kormányzattal közösen kell megállapodásként kialakítani azt a menetrendet, amely a hálapénz kivezetésének ütemezett eszközrendszerét tartalmazza. A hálapénz betiltásához a feltételek megvaló­sítása után lehet eljutni, amelynek lépései, sarokpontjai:

  • A hálapénz kivezetését társadalmilag is legitimáló, a méltó életvitelt garantáló jövedelem biztosítása
  • A MOK vonatkozó jogosítványainak törvényi növelése
  • A MOK Etikai Kódexének, ehhez kapcsoltan az etikai eljárások rendszerének érdemi megújítása
  • A várólisták, előjegyzések befolyásolhatatlan és betegközpontú nyilvánosságának megteremetése
  • A legális többletszolgáltatások megvásárlásának a lehetőségének megteremtése a betegoldali nyomás csökkentése érdekében
  • Ezek után a hálapénz tiltása úgy adó, mint elfogadói oldalon

A megállapodásban rögzíteni kell, hogy ha a kormányzat a forrásteremtésben vagy a jogszabályalkotásban nem tartja be a megállapodást, a MOK egységes fellépésként első lépésben felmondja az önként vállalt túlmunka végzést.

A negyedik ok a szervezetlenség, rendezetlenség az ellátásban. A humán erőforrás és finanszírozási oldalról egyaránt fenntarthatatlan szerkezet, a bizonytalan, és be nem tartatott betegutak, a minimumfeltételeknek meg nem felelő intézmények sora nem­csak a betegbiztonságot, hanem az ellátásba vetett bizalmat is aláássák, de mindez az önkizsákmányolásra kényszerített ellátókat is frusztrálja. Ez tarthatatlan, és nemcsak el kell fogadnunk, de deklarálnunk kell, hogy korszerű ellátást, betegbiztonságot nem lehet folyamatos változások, szerkezeti és finanszírozási átalakítások nélkül garantálni. Az idő múlása megköveteli az ellátórendszer egyes elemeinek, ezek arányának, funkciójának, egymáshoz való viszonyának, feladatmegosztásának hozzáigazítását a megváltozott szükségletekhez, a megváltozott igényekhez, a megváltozott szakmai - technológiai környezethez. Ugyanígy változik a betegszerep is: egészségéért felelős, együttműködő partnerré kell válnia a gyógyításban.

A mindennapjainkban látjuk, szenvedjük, hogy ez az ellátórendszer ebben a szerkezet­ben és ebben a rendezetlen működésben nem tartható fent. A változások elkerülhetet­lenek, de alapvető célnak kell lennie, hogy a MOK ne elszenvedője, lassítója legyen az egészségügy szükségszerű átalakításnak, hanem aktív résztvevője, motorjaEnnek az állításnak külön súlyt ad az egészségpolitika jelenlegi iránynélkülisége, tétlensége. Késnek a rendszerszintű döntések, az egyes programok szűk körben, a szakma szélesebb rétegének megkerülésével születnek, implementációjukról és a programok fedezetéről nincs hír. A sodródás szemlélése helyett a MOK aktív szakmai jelenlétével tegye egyér­telművé úgy a szakpolitika, mind a lakosság számára, hogy van megoldási alternatívája, és a szakmai kérdésekbenmegkerülhetetlen a véleménye. A MOK-nak ezekben a viták­ban egyszerre kell keményebbnek és együttműködőbbnek lennie. Keményebbnek a keretek kialakításában, a követelések kikényszerítésében, és együttműködőbbnek a szakmai szabályok előkészítésében.

A szakma becsületének visszaszerzése kulcskérdés, de tudnunk kell, hogy a megbecsült­séget ki lehet, és ki is kell kényszerítenide a becsületet, tiszteletet nem lehet vissza­követelni. Azt csak kemény munkával lehet visszaszerezni. Egyrészt a tisztességes többség érdekében nagyobb szigorral, és kifele is hitelesen kell eljárni a szakma becsületét, jó hírét sértő igen kis számú kollégával szemben, másrészt a szakmánknak nagyobb nyíltsággal kell a közvélemény felé fordulnia. El kell érni, hogy a betegek elhig­gyék: kivetjük magunk közül a pár méltatlant, tehát okkal és joggal bíznak a többségben. A rosszul értelmezett defenzív, hárító, szőnyeg alá söprő magatartás helyett elébe kell menni az elkerülhetetlen változásoknak, és nyilvánossá kell tenni orvosi működésünket és annak eredményességét, illetve elszánt fellépésünket az etikai ügyekben. Mindennek az alapja az etikai kódex megújítása.

A jó szakmai közérzetnek persze feltétele a jól működő Kamara. Itt az alábbi alapelvek mentén kell a MOK-ot korszerűsíteni:

  • A jogok és kötelességek, azaz a tagdíj mértékének és a nyújtott szolgáltatások egyensúlyának megteremtése
  • A működés demokratizálása, ennek alapja az e-alapú működés, és a teljes belső nyilvánosság
  • Puritán, transzparens gazdálkodás, illetve a pénzfelhasználás prioritásainak a tagsággal együtt készülő meghatározása.
  • Küzdelem a MOK jogosítványainak növeléséért, hogy a MOK-nak valós feladatai, és így társadalmi – szakmai súlya legyen.

A MOK deklarációkkal a valós megoldás-keresés mellett az a probléma, hogy bár sok értékes gondolatot tartalmaznak, de következmény nélküliek. A „mi szóltunk” szemlélet csupán önfelmentésre alkalmas, változásra nem. A 2017-es „Deklaráció” pl. számos komplexen alátámasztott gondolatot és ezekre épített célt fogalmazott meg, de nem vált a MOK tagság által megélten és támogatott követelésé, de még a közgondolkodás sem befolyásolta érdemben, visszhangtalan maradt. Kevesebb, reális, de alátámasztott követelés kell, azokba viszont bele kell állni. Az „Egészségügy 2018 - A Magyar Orvosi Kamara elvárásai az egészségügy jelenét és jövő­jét illető alapvető kérdésekben” májusi dokumentum 6 pontban konkrét elvárásokat fogalmazott meg, egészen az Alaptörvény módosításáig bezárólag. („Az Alaptörvényben rögzítendő a közösségi egészségügyi ráfordítások GDP arányában mért minimálisan 6,5%-os kötelező szintje”). Majd amikor a Parlament más okból hozzányúlt az Alaptörvényhez, és még a lesöprés szintjén sem került szóba a MOK követelése, akkor a MOK csendben ült, akárcsak a 2019-es költségvetés tárgyalásánál. (Ilyenkor legalább egy orvos képviselőt illik találni, aki benyújtja a MOK követeléseit, mint módosító indítványt, hogy legalább a Parlament színvallásra kényszerüljön.) A Közgyűlés legutóbbi nyilatkozata szerint:

  • Tényeken alapuló gyógyítást várnak a 21. század orvosától.
  • A 21. század gyógyítói pedig tényeken alapuló költségvetést és financiális fedezetet várnak el az ország választott felelős vezetőitől.

Ez az állítás tettekkel nyomatékosított követelés nélkül csak a „kis pénz – kis foci” ideológiája. Fel kellene végre fogni, mekkora erő van a kezünkben, ha egységesek vagyunk. (A szemetet el lehet szállíttatni a katasztrófavédelemmel, de kórházat, rendelőt nem lehet a katasztrófavédők által működtetni.)

A bíztató jövőhöz teljesebb diagnózisra, és sokkal komplexebb terápiás javaslatokra van szükség, mert az egészségügyi dolgozók áldozatos munkája már nem sokáig képes pótolni a szükséges forrásokat és szervezeti - szerkezeti változásokat.         
MOK alapvető céljaként azt kell állítani, hogy jó legyen Magyarországon orvosnak lenni. Ehhez vissza kell szereznünk a közbecsülést, a hivatás presztízsét, tisztességes, polgári létet megalapozó jövedelemre van szükség, és tisztázott szabályrendszerre, amely garantálja a betegbiztonságot, és nem kényszeríti szürkezónás megaláztatásokba az orvosokat és a betegeket.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelt Kincses Gyula!

 Korábban küldött levelére csatoltan küldjük a választ.

 

Dr. Kincses Gyula Úrnak
61-2/2019


Tisztelt Dr. Kincses Gyula Kolléga Úr!


Köszönettel vettük levelét, azt az OL Szerkesztőbizottsága illetékességből a MOK Elnökségéhez továbbította, amely alaposan tanulmányozta és megvitatatta. A vitában a levél gondolatai mellett felmerültek az elmúlt bő évtized cselekedetei, kommunikációjának egyes elemei, amelyek az Ön munkásságához köthetők, és ez heves indulatokat is kiváltott.

A „Kiegészített diagnózis és valós terápia” című írás számos gondolatával, elemével egyetértünk. Igényes, jól megszerkesztett anyag, a magyar orvosok és a Kamara évtizedes gondjait foglalja rendszerbe. Akár mi is írhattuk volna. Kivéve egyes minősítéseket.

A kisebb bajok az írással itt kezdődnek. A vitairat szabályai szerint: „becsüld le az ellenfél tevékenységét, emeld magasra a kritikáját”. Ez váltotta ki az első indulat hullámot. Mert úgy állítja be (minden konkrét elemzés, helyzetértékelés nélkül), hogy minden problémáról a MOK vezetése tehet. Holott levelének összes gondolatát, részletét, felvetését megtalálja az ön által említett és nem említett MOK dokumentumokban, az Orvosok Lapja vezércikkeiben, testületi határozatainkban, a Deklarációban, és a honlapon is elérhető, erkölcsi filozófiát tanító szakkönyvben.

 

Tisztelt Dr. Kincses Gyula Államtitkár Úr!

 A magyar szokásjog az egykor viselt magas tisztséget később is használja megszólításra. Mivel a mai média világban Önt így szólítják, mi is megpróbáljuk erre emlékeztetni. Annál is inkább, mert jogszerűen 2007 októberében lett a Gyurcsány Kormány államtitkára. Abba a kormányba és abba a minisztériumba lépett be, amelyik a Magyar Orvosi Kamarát minden szakmai egyeztetési és egyetértési jogától megfosztotta, egyszerűen visszaminősítette egyesületté. Figyelmen kívül hagyva az orvosok tiltakozását! Ezzel a példátlanul durva lépéssel máig ható károkat okozott a magyar orvosoknak, az orvosi karnak, a Kamara küldetésének.

 

EPILÓGUS

Ha ezt a levelet, az első 4 és fél sor kihagyásával 2007 őszén Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Horváth Ágnes miniszternek címezi azzal, hogy tévedtünk, vissza kell állítani a Magyar Orvosi Kamara jogosítványait, akkor ma Önt a magyar orvosok jótevőjének tekintenénk, és már ott függene a portréja a tanácskozó termünk falán, a MOK nagy alakjai között. De nem ezt tette. Későbbi politikai szerepvállalásának megfelelően (az ellenzéki egészségpolitika koordinálása és kommunikálása) rendszeresen tett a Kamarára utaló igazságtalan megjegyzéseket, amely ellen nem lehetett védekezni, mert akkor be kellett volna lépni a politikai csatározásokba.

Sajnos van még néhány tény, ami felsejlik az őszintének vélhető mondatok mögött, relativizálva azok erejét.

Dr. Kincses Gyula, közel 30 év egészségpolitizálás után egy évvel ezelőtt, 65 éves korában belépett a Magyar Orvosi Kamarába. Ez önmagában nagyon szép és dicséretes cselekedet. Ezután írt egy hosszú cikket a személyes blogjába, amiben leírta, mit tenne, ha megválasztanák a MOK elnökének. Nocsak, nocsak!

Mostani levelének az írásakor még volt egy nagy lehetősége: írhatta volna, hogy ugyan jó tíz éve rangos szereplője volt annak a politikai kurzusnak, amelyik a MOK-ot megpróbálta lerombolni, de ezt a bűnét megbánta, és azóta belátja, hogy szükség van az Orvosi Kamarára!

Sajnos, ezt se tette meg!

Mivel idén tisztújítás következik a MOK-ban, nem tudunk másra gondolni, mint arra, amit Rejtő Jenő oly szellemesen írt meg a „Piszkos Fred Közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)” c. könyvében. Ott az egyik ismert szereplő Schwachta Szókrátész (avagy Knapp az ítéletvégrehajtó), aki úgy gondolja, hogy még tartogat valamit számára az élet.

Dr. Kincses Gyula kollégának egy éves tagsági évfordulója alkalmából sikereket és jó egészséget kívánunk. A tisztújítás során minden tag választó és választható. Neki, és minden orvosnak azt kívánjuk, hogy éljenek ezen jogukkal, és azokat válasszák meg vezető tisztségekre, akiktől igazságos, tehát tisztességes munkálkodást remélnek. És erre a legjobb biztosíték az orvosi kar mellett történő folyamatos kiállás, és a tisztességben végzett szakmai munka.

 

A MOK Elnöksége nevében köszönti:

Dr. Éger István

 

Budapest, 2019. január 8.

Vissza
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Erzsébet utalvány
 
Lemondó nyilatkozat

NilNocere.hu

banner

banner