Főoldal Alapszabály Tisztviselők Archívum Dokumentumok Kapcsolat
Ma 2019. március 23. Emőke nap van.
KezdőlapArchívum :: Hír archívum
2017. március 4. (szombat) 15:03Őszintén szólva nem tudom, merre tartunk

Éger: a kormány nem fogalmaz meg egészségpolitikai célokat, és nem támaszkodik a szakmára.

Több száz szakképzett orvos hiányzik a sürgősségi osztályokról, és elvándorlásukat nem állítja meg a kiszámíthatatlan béremelés. Interjúalanyunk szerint a kormány nem fogalmaz meg egészségpolitikai célokat, és nem támaszkodik a szakmára. A Magyar Orvosi Kamara most mégis csendesebb, mint volt 2010-ig – miért?- tette fel a kérdést a Magyar Narancs Éger Istvánnak, a MOK elnökének.

- Azt mondta korábban, hogy 2010 előtt a kormányok nem akarták, hogy legyen egy erős, vétójoggal rendelkező orvosi kamara…
- És azóta kiderült, hogy ez sem akarta.

- Lobbizni nem lehetett volna érte jobban?
- Vétójogot úgysem adnak, egyetlen magyar kamarának sincs vétójoga.

- És mi az, ami van? Több a jogosítványuk, mint 2010 előtt?
- Nem tudok róla, hogy több lenne. Ugyan úgy véleményezési jogunk van, nyilvántartásunk, szolgáltatások a tagjaink felé és az etikai szabályzatunk. Ami érdemi változás volt, hogy a gyógyszerész, a szakdolgozói és orvosi kamaráknál visszaállították a kötelező tagságot. Ez betegbiztonsági kérdés is, fontos, hogy egy szakma kontrollálható legyen a saját grémiuma által. Ez minden más kamaránál is így van, és a környező országokban is.

- A 2010-es kormányváltás idején sokan mondták, hogy ön a Fidesz embere, ezt ön akkor sokszor sok helyen cáfolta, viszont háromnegyed év türelmi időt adott az új kormánynak. A Fidesz azzal kampányolt, hogy helyreállítja az ágazatot, aztán mégsem történt semmi.
- Ez már történelem. Aki újonnan kerül oda, annak jár a kegyelmi idő, főleg, ha egy rossz örökséget vesz át. 2011 elejére azonban már lehetett látni, hogy lesöprik a javaslatainkat, nincs szakmai, gyógyító tapasztalat az egészségügyi kormányzásban, hogy az akkori államtitkár (Szócska Miklós) nem ért a dolgához, nem támaszkodik a szakpolitikára.

Mondjuk, az minden területre igaz, hogy mindenhol ott vannak a szakmai egyesületek, kamarák, és az addig rendben is van, hogy a politika dönt, ő rakja össze a költségvetést – de mindezt szakmai alapokra kell helyezni. Ezt mulasztotta el az akkori államtitkár, és akkor mondtuk ki, 2011 elején, hogy a türelmi idő lejárt. Az meg, hogy én a Fidesz embere lettem volna, hogy politikai-kormányzási ambícióim lettek volna, marhaság. Még van itt három évem, 2019 végén befejezem, és elmegyek nyugdíjba. Soha nem voltak és most sincsenek kielégítetlen politikai ambícióim.

- Viszont 2010 előtt, amíg a Fidesz ellenzékben volt, nagy volt az összhang a párt és a MOK között. Mi történt a kormányváltáskor?
- Látja, ez egy jó kérdés. A kamarának is rossz volt szembesülni azzal, hogy amíg a szakma véleményét és ellenkezését – ami a rendkívül káros folyamatok ellen szólt, főleg az SZDSZ-es egészségügyi kormány idejében – fel lehetett használni politikai célokra is, addig látszott a szinergia, az összhang. Az ellenzékben lévő párt 2008–09 táján a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal támogatásával benyújtott egy törvényjavaslatot a társadalmi egészségbiztosítási rendszer megvédése érdekében. Nézze meg, hol van ez most.

- Mi történt ehelyett?
- Őszintén szólva nem tudom, merre tartunk. Az intézményi konszolidáció, az eszközök és infrastruktúra fejlesztésére felhasznált uniós források komolyan meglendítették a Budapesten kívüli műszaki és intézményi hátteret. De azt még mindig nem tudjuk, ki fog dolgozni azokban a szép új épületekben, a szép új műszerekkel. És még mindig az a legnagyobb hiba, hogy nem deklarálnak egészségügyi stratégiát.

- Hogy egy utolsót idézzek öntől 2010 előttről: akkor azt mondta, sosem volt olyan kártékony kormány az egészségügy szempontjából, mint az akkoriak, ezért ott tartanak be nekik, ahol csak tudnak. Mi a helyzet a mostani kormánnyal? A MOK-nak ugyanúgy be kell tartani most is?
- Erre mondják, hogy akkor bezzeg sokkal nagyobb volt a pofátok, mint most. De van egy koncepcionális különbség a két időtáv között. Amikor az SZDSZ-nek adták a tárcát, az a 2006-os kormányprogramban egy torz neoliberális egészségügyi képet vázolt, ami bárhol megvalósult a világban, nagy nemzeti sorstragédia és anyagi tönkremenetel lett a vége: Chile, Hollandia és néhány közép-afrikai ország. Nekünk akkor ezt kellett megakadályozni, megvédeni a kockázatközösségen alapuló szolidaritást a több-biztosítós modelltől. Ez a vízió nagyon erős ellenségkép lett, ennek tényleg ott tartottunk be, ahol csak tudtunk.

2010-ben jött az új kormány, és azt mondta, mi majd fejlesztjük az egészségügyet. Ilyenkor mit tud tenni az ember? Szakmailag segíti ezt a törekvést, és ez történt a kegyelmi időszakban. Aztán csak nem jött a fejlesztés, és elkezdtük őket kritizálni. Más az eszközrendszer.

Akkor már nem valami ellen, hanem valamiért harcoltunk szakmapolitikai véleményünket felkínálva, hátha hallgatnak rá.

- Az előbb azt mondta, arra ez a kormány nem hallgat.
- De velük kommunikáció van, csak itt elválik a két szint. A szaktárcával az eddigi 13-14 évem alatt most a legjobb a kommunikáció, egy oldalon állunk. A másikon meg a nagypolitika, amely a döntéseket hozza, és nem biztos, hogy meghallja, ha átkiabálunk. Most a megvalósítással van a baj. De ha bedugom a seprűt a küllő közé, a biciklinek kitörnek a küllői. Ha jön valaki új, és felül egy új biciklire, annak nem töröm ki a küllőit, hanem lökdösöm előre. Az aktuális szakmai-ágazati kérdésekről a teljes cikkben a hetilapban.

mok.hu

Vissza
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!

Erzsébet utalvány
 
Lemondó nyilatkozat

NilNocere.hu

banner

banner